Első fejezet

Angela klimatizált irodájában üldögél a világ legkényelmesebb irodai székében. Kint körülbelül 30 fok van, mégis libabőrös lett, amit a hidegre állított légkondi okoz. Utálom, ha ilyen alacsonyra állítják – morog magában. Még utoljára átfutotta a begépelt szöveget aztán felállt és az órára nézett. Féltizenkettő volt így úgy döntött, hogy ideje ebédelni. Lenyomta az Esc gombot, a képernyőn egy fekete cica jelent meg, amint egy párnán alszik. Miután felállt, gondosan betolta maga után a széket, majd elindult a tölgyfaajtó felé. Épp csak rátette a kezét a kilincsre, amikor az ajtó nyílt is befele – az egyik dolgozó nyitott be. Angela épp idejében húzódott hátra.
- Josh, nem gondolod, hogy kopognod kéne, mielőtt benyitsz? – kérdezi összehúzott szemmel.
A fiú növendék volt a gyárban, épp a próbaidejét töltötte.
- Elnézést, Miss Hopkins, de sürgős papírokkal érkeztem.
- Épp ebédelni készültem, hagyd itt, majd megnézem – mondta Angela és kiment.
Josh nem hagyta, hogy lerázzák, Angela után rohant.
- De kérem! Fontosak!
- Az ebédemnél semmi sem fontosabb – fordult meg Angela. – Emellett, mint te is tudod, jogom van egy tíz-tizenöt perces szünethez, amelyben elfogyasztom a magammal hozott ebédet. És jogom van ez idő alatt nem foglalkozni a munkával.
- De…
- Az asztalomra!
Josh nem vitázott tovább, elfintorodva kullogott vissza az irodába. Angela sóhajtott egyet és a konyhába ment. Feltett főni egy bögre kávét és elővette a csirkehúsos salátáját. Vérfarkas létére érdekesnek tűnhet, hogy salátát eszik, de mint mindenkinek, neki is meg kell tartania a megfelelő alakját.
Amint az utolsó csepp kávé is legurult a torkán, elindult vissza, dolgozni. Sok kedve nem volt hozzá, de muszáj volt. Az új kispisztollyal gondok adódtak a tesztelés során és minél hamarabb szervízelőt kell szerezni, hogy szétszedje és megvizsgálja a szerkezetet. Angela egy pillanatra a tenyerébe temeti az arcát. Minden nap ugyanaz, semmi sem változik. Soha nem lesz másképp és kicsit kezd idegesíteni ez a szürkeség. – gondolta. Megpróbált visszazökkenni a szervízelőnek írt e-mail folytatásába, de nem igazán tudott odafigyelni.
Angela közel másfél óráig próbálkozott a megfogalmazással végül ki tudott hozni magából egy elfogadható kérvényt. Kényelmesen hátradőlt és úgy döntött pihen egy kicsit, amikor eszébe jutott a papír. Amit Josh hozott. A növendék, akire fontos papírokat nem szoktak bízni, csak ha tényleg nagyon sürgős. Angela gyorsan felkapta a lapot és olvasni kezdte:

Tisztelt Stark Industries, kispisztoly részleg csoportvezetője!

Mivel Ön számít az egyik legmegbízhatóbb emberünkben, ezentúl kérnénk Önt arra, hogy készítsen elő egy ünnepséget a Stark Industries igazgatójának fogadása céljából! Tony Stark 2012. május 10-én érkezik vissza a cégéhez és szeretne nagy körben ünnepelni, amennyire csak lehetséges.

Köszönjük előre is fáradozását:

Tony Stark menedzsere

Angela csodálkozva nézett a levélre. Tony Stark? A cég főnöke idejön?
- Úristen – suttogja.
Természetesen Angela reakciója érhető, hiszen még sosem találkozott a főnökkel és most épp az a feladata, hogy fogadási ünnepélyt szervezzen neki. De hát nem is ismeri, nem is tudja, hogy mit szeret! Ezt azonnal meg kell beszélnem Charlieval!
Angela felpattant és amennyire csak tűsarkúi engedték, átrohant Charlie Demetrow irodájába. Charlie a helyettese a cégnek és nagyon sok mindenre ügyelnie kell a főnök jelenléte hiányában.
- Mit kaptál? – néz fel csodálkozva Angelára.
- Charlie, most olvastam fel!
- De én nem tudtam, hogy Tony visszajön. Azt hittem, egy darabig még Japánban tartózkodik. De ezek szerint mégsem… - Charlie elgondolkodva dörzsölte meg borostáját.
- Mi legyen? Elkezdjem a szervezkedést? – kérdezi Angela.
- Természetesen – bólint Charlie. – A lényeg, hogy minden csili-vili legyen, fontos a sok ember jelenléte, hiszen odavannak Tonyért.
- Mi ez a nagy felhajtás? Hiszen csak egy hadifegyvert gyártó cég alapítója – mondja Angela, közben a pulthoz megy és tölt magának egy pohár whiskeyt. – Jéggel kéred?
- Nem – rázza a fejét Charlie. – Szerintem van valami, amit nem tudsz igaz? Hiszen sose találkoztál még Tonyval.
- Sok mindent nem tudok a főnökömről.
- És ha annyit mondok, hogy Vasember?
Angela hangosan felnevetett, a whiskey egy része ki is lötykölődött a kosztümjére. Sebtében felkapott egy szalvétát és igyekezett felitatni.
- Na, ne viccelj Charlie. Még ha azt mondom, hogy egy lekicsinyített atomreaktor van a mellkasába, akkor elhiszem ezt a Vasember dumát. De…
- Jól mondod! – szól közbe Charlie.
Angela elképed.
- Tonynak valóban van egy ilyen szerkezet a mellkasába, alkotott egy vaspáncélt, ami az ő fejével persze nem nehéz. És ezzel menti meg a világot, megtartja a békét.
- Azt akarod mondani, hogy ez nem mese? Sokan beszéltek már róla, de valahogy nem tűnt hihetőnek.
- Pedig jó lesz, ha hozzászoksz. Eléggé fura szerzet és szerintem nehéz lesz megszoknod. Úgyhogy hajrá! Kezd a dolgodat, menj menj menj!
Angelát Charlie sietősen terelgette ki az irodából. Angela mielőtt visszament megtorpant egy pillanatra a folyósón. Megvetően mosolyra görbült a szája. Még hogy Vasember! Ez az egész csak mese!