Május
9-e. Tony Stark érkezése előtti nap, az egész cég nyüzsög. Feszülten várják a főnök
érkezését. Egyedül Angela ül nyugodtan a székében és a programfüzetet
tervezgeti. Még nem ideges. Majd csak holnap reggel lesz az.
Eddig mindent sikerült beszereznie, kezdve a szalvétától a színpadig. Több ezer ember kapott meghívót a fogadásra, a civilek a tévén keresztül láthatják majd Tony Starkot. Mindenre majd holnap este fog sor kerülni, hét órakor. Angela rengeteget gondolkodott azon, hogy mi legyen a menü. Sok ötlete nem volt, de valamit össze kellett hoznia. Elgondolkodva pötyögött a billentyűzeten. Végül felírta az egyszerű rántott halat hasábburgonyával főételnek. Desszertnek pedig majd kapnak fagyit. Úgyis meleg van – gondolja magában. Elégedett mosollyal nyomott rá a Mentés gombra. Kikapcsolta a gépet, felkapta kosztümkabátját és kisétált az irodájából. Mivel délután 4 óra volt, még van ideje beülni egy kávéra valahova az esti járőrözés előtt. Kilépett a fülledt levegőre, magas sarkú cipője ütemesen kopogott a járdán. Mindenhol munkából hazafele siető emberek. Egy aprócska kávézóba tért be. Kevesen voltak bent, csak egy két férfi ült a pultnál. Angela mikor benyitott, csengő hangja jelezte megérkezését. Táskáját letette az egyik kisasztalra és a pulthoz ment rendelni.
- Jó napot!
- Jó napot! – köszönt vissza a csapos, egy nagyszakállú férfi.
- Szeretnék kérni egy kávét, tejszínnel és cukorral. Meg egy csokis tortát is kérek – mondja Angela, mikor hirtelen megpillantotta a hűtött sütiket egy üvegszekrényben.
- Majd kiviszem – dörmögi a csapos.
- Köszönöm.
Angela széles mosollyal fordult meg és tipegve visszament az asztalhoz. A két férfi érdeklődve fordult meg utána. Csak ki ne essen a szemetek! – mosolyog magában a lány és leül. Érdeklődve figyelte meg a két férfit: mindketten öltönyben voltak, mellettük négy hatalmas bőrönd. Minden bizonnyal utazásból érkeztek. Az egyik, a napszemüveges épp egy pohár whiskeyt ivott, másik kezében az üveg, hogy újra tudja tölteni. A mellette ülő folyamatosan pötyögött valamit az Iphoneján, közben egy másik telefonon beszélgetett valakivel. Mindketten üzletember beütésűek voltak, szinte már ügyvédnek is mondhatók. Angela a napszemüveges férfit jobban szemügyre vette. Ahogy iszik a pohárból olyan…szexi! Angela hangosan felnevet azon, amit gondolt, mire a két férfi csodálkozva néz rá. A fenébe! – csukja be a száját Angela és elfordul. Azonban érezte, hogy a napszemüveges férfi tekintete több ideig időzött el rajta, mint a másiké. Angela óvatosan, lassan fordul a pult felé. A napszemüveges férfi kitekint a szemüveg alól és pont megszólalt – illetve megszólalt volna, ha a csapos nem akkor indul el a sütivel és a kávéval a kezében. A kicsit sem testes pultos ember teljesen eltakarta a kilátást mindkettőjük számára. Ezután Angela már nem mert visszanézni. Pirulva megette a sütit és megitta a kávéját, majd azonnal kiment a kávézóból.
Eddig mindent sikerült beszereznie, kezdve a szalvétától a színpadig. Több ezer ember kapott meghívót a fogadásra, a civilek a tévén keresztül láthatják majd Tony Starkot. Mindenre majd holnap este fog sor kerülni, hét órakor. Angela rengeteget gondolkodott azon, hogy mi legyen a menü. Sok ötlete nem volt, de valamit össze kellett hoznia. Elgondolkodva pötyögött a billentyűzeten. Végül felírta az egyszerű rántott halat hasábburgonyával főételnek. Desszertnek pedig majd kapnak fagyit. Úgyis meleg van – gondolja magában. Elégedett mosollyal nyomott rá a Mentés gombra. Kikapcsolta a gépet, felkapta kosztümkabátját és kisétált az irodájából. Mivel délután 4 óra volt, még van ideje beülni egy kávéra valahova az esti járőrözés előtt. Kilépett a fülledt levegőre, magas sarkú cipője ütemesen kopogott a járdán. Mindenhol munkából hazafele siető emberek. Egy aprócska kávézóba tért be. Kevesen voltak bent, csak egy két férfi ült a pultnál. Angela mikor benyitott, csengő hangja jelezte megérkezését. Táskáját letette az egyik kisasztalra és a pulthoz ment rendelni.
- Jó napot!
- Jó napot! – köszönt vissza a csapos, egy nagyszakállú férfi.
- Szeretnék kérni egy kávét, tejszínnel és cukorral. Meg egy csokis tortát is kérek – mondja Angela, mikor hirtelen megpillantotta a hűtött sütiket egy üvegszekrényben.
- Majd kiviszem – dörmögi a csapos.
- Köszönöm.
Angela széles mosollyal fordult meg és tipegve visszament az asztalhoz. A két férfi érdeklődve fordult meg utána. Csak ki ne essen a szemetek! – mosolyog magában a lány és leül. Érdeklődve figyelte meg a két férfit: mindketten öltönyben voltak, mellettük négy hatalmas bőrönd. Minden bizonnyal utazásból érkeztek. Az egyik, a napszemüveges épp egy pohár whiskeyt ivott, másik kezében az üveg, hogy újra tudja tölteni. A mellette ülő folyamatosan pötyögött valamit az Iphoneján, közben egy másik telefonon beszélgetett valakivel. Mindketten üzletember beütésűek voltak, szinte már ügyvédnek is mondhatók. Angela a napszemüveges férfit jobban szemügyre vette. Ahogy iszik a pohárból olyan…szexi! Angela hangosan felnevet azon, amit gondolt, mire a két férfi csodálkozva néz rá. A fenébe! – csukja be a száját Angela és elfordul. Azonban érezte, hogy a napszemüveges férfi tekintete több ideig időzött el rajta, mint a másiké. Angela óvatosan, lassan fordul a pult felé. A napszemüveges férfi kitekint a szemüveg alól és pont megszólalt – illetve megszólalt volna, ha a csapos nem akkor indul el a sütivel és a kávéval a kezében. A kicsit sem testes pultos ember teljesen eltakarta a kilátást mindkettőjük számára. Ezután Angela már nem mert visszanézni. Pirulva megette a sütit és megitta a kávéját, majd azonnal kiment a kávézóból.
Nem értette a dolgot.
Rengetek férfi nézte meg, de ez valahogy más volt. Az a napszemüveges valahogy olyan tisztaszívűnek tűnt. Mint aki valóban
meg akar ismerni és nem csak
játszadozni akar. – gondolja a lány. Elgondolkodva lépett be a lépcsőházba.
- Jó napot, Miss Hopkins! – zökkenti ki a portás.
- Ó. Jó napot…
A portás széles mosollyal követte Angelát a tekintetével, majd újra elkomorodott. Nagyon unhatja már magát.
Angela belépett a liftbe és megnyomta a 11-es gombot. Amint belépett a lakásba, az ajtónyitódásra a klíma azonnal bekapcsolt, az éjszakai lámpák felkapcsolódtak, hogy egy apró fényforrás legyen a lakásban. Ledobta a díványra a táskát és a kosztümkabátját, majd elindult zuhanyozni. Maga köré csavarta a törülközőt és kiment az erkélyre. Innen szokott elindulni, pár méter esés meg se kottyan egy vérfarkasnak. Kellemes idő volt, majdnem hat óra. Felnézett a naplementére. Gyönyörű volt. Aztán hirtelen eszébe jutott a napszemüveges férfi. Hátha még ott van a kávézóban! Meg kell néznem közelebbről! A törülközőt ledobta, majd erősen összpontosítva átváltozott. Hatalmas lendületet vett és leugrott, a beton ellenére puhán ért földet. A rohanó embereknek érdekes módon fel sem tűnt, hogy egy fehér bundájú farkaskutya landolt a járdán. Gyors futással a kávézó felé vette az irányt. Tíz percet sem vett igénybe. A bejárat előtti fa mellett állt meg. Itt kell még lenniük!
Végül kinyílt az ajtó és kilépett rajta a két, öltönyös férfi. Angela farokcsóválva felállt.
- De, Uram, indulnunk kéne, még egy csomó megbeszélnivaló lenne a vásárlóval!
- Nem érdekel! – kiabálja a napszemüveges.
- Azt se tudja, hol dolgozik az a lány.
- Dehogynem! Láttam az aktatáskáján, céges volt.
- Na de, Mr. Stark…
- Nem vitatkozom. A lány nálam dolgozik. És meg akarom ismerni!
Angela nem hitt a fülének. Ez a férfi…ez Tony Stark!
- Jó napot, Miss Hopkins! – zökkenti ki a portás.
- Ó. Jó napot…
A portás széles mosollyal követte Angelát a tekintetével, majd újra elkomorodott. Nagyon unhatja már magát.
Angela belépett a liftbe és megnyomta a 11-es gombot. Amint belépett a lakásba, az ajtónyitódásra a klíma azonnal bekapcsolt, az éjszakai lámpák felkapcsolódtak, hogy egy apró fényforrás legyen a lakásban. Ledobta a díványra a táskát és a kosztümkabátját, majd elindult zuhanyozni. Maga köré csavarta a törülközőt és kiment az erkélyre. Innen szokott elindulni, pár méter esés meg se kottyan egy vérfarkasnak. Kellemes idő volt, majdnem hat óra. Felnézett a naplementére. Gyönyörű volt. Aztán hirtelen eszébe jutott a napszemüveges férfi. Hátha még ott van a kávézóban! Meg kell néznem közelebbről! A törülközőt ledobta, majd erősen összpontosítva átváltozott. Hatalmas lendületet vett és leugrott, a beton ellenére puhán ért földet. A rohanó embereknek érdekes módon fel sem tűnt, hogy egy fehér bundájú farkaskutya landolt a járdán. Gyors futással a kávézó felé vette az irányt. Tíz percet sem vett igénybe. A bejárat előtti fa mellett állt meg. Itt kell még lenniük!
Végül kinyílt az ajtó és kilépett rajta a két, öltönyös férfi. Angela farokcsóválva felállt.
- De, Uram, indulnunk kéne, még egy csomó megbeszélnivaló lenne a vásárlóval!
- Nem érdekel! – kiabálja a napszemüveges.
- Azt se tudja, hol dolgozik az a lány.
- Dehogynem! Láttam az aktatáskáján, céges volt.
- Na de, Mr. Stark…
- Nem vitatkozom. A lány nálam dolgozik. És meg akarom ismerni!
Angela nem hitt a fülének. Ez a férfi…ez Tony Stark!

















