2012. július 22., vasárnap

Második fejezet




Május 9-e. Tony Stark érkezése előtti nap, az egész cég nyüzsög. Feszülten várják a főnök érkezését. Egyedül Angela ül nyugodtan a székében és a programfüzetet tervezgeti. Még nem ideges. Majd csak holnap reggel lesz az.
            Eddig mindent sikerült beszereznie, kezdve a szalvétától a színpadig. Több ezer ember kapott meghívót a fogadásra, a civilek a tévén keresztül láthatják majd Tony Starkot. Mindenre majd holnap este fog sor kerülni, hét órakor. Angela rengeteget gondolkodott azon, hogy mi legyen a menü. Sok ötlete nem volt, de valamit össze kellett hoznia. Elgondolkodva pötyögött a billentyűzeten. Végül felírta az egyszerű rántott halat hasábburgonyával főételnek. Desszertnek pedig majd kapnak fagyit. Úgyis meleg van – gondolja magában. Elégedett mosollyal nyomott rá a Mentés gombra. Kikapcsolta a gépet, felkapta kosztümkabátját és kisétált az irodájából. Mivel délután 4 óra volt, még van ideje beülni egy kávéra valahova az esti járőrözés előtt. Kilépett a fülledt levegőre, magas sarkú cipője ütemesen kopogott a járdán. Mindenhol munkából hazafele siető emberek. Egy aprócska kávézóba tért be. Kevesen voltak bent, csak egy két férfi ült a pultnál. Angela mikor benyitott, csengő hangja jelezte megérkezését. Táskáját letette az egyik kisasztalra és a pulthoz ment rendelni.
- Jó napot!
- Jó napot! – köszönt vissza a csapos, egy nagyszakállú férfi.
- Szeretnék kérni egy kávét, tejszínnel és cukorral. Meg egy csokis tortát is kérek – mondja Angela, mikor hirtelen megpillantotta a hűtött sütiket egy üvegszekrényben.
- Majd kiviszem – dörmögi a csapos.
- Köszönöm.
Angela széles mosollyal fordult meg és tipegve visszament az asztalhoz. A két férfi érdeklődve fordult meg utána. Csak ki ne essen a szemetek! – mosolyog magában a lány és leül. Érdeklődve figyelte meg a két férfit: mindketten öltönyben voltak, mellettük négy hatalmas bőrönd. Minden bizonnyal utazásból érkeztek. Az egyik, a napszemüveges épp egy pohár whiskeyt ivott, másik kezében az üveg, hogy újra tudja tölteni. A mellette ülő folyamatosan pötyögött valamit az Iphoneján, közben egy másik telefonon beszélgetett valakivel. Mindketten üzletember beütésűek voltak, szinte már ügyvédnek is mondhatók. Angela a napszemüveges férfit jobban szemügyre vette. Ahogy iszik a pohárból olyan…szexi! Angela hangosan felnevet azon, amit gondolt, mire a két férfi csodálkozva néz rá. A fenébe! – csukja be a száját Angela és elfordul. Azonban érezte, hogy a napszemüveges férfi tekintete több ideig időzött el rajta, mint a másiké. Angela óvatosan, lassan fordul a pult felé. A napszemüveges férfi kitekint a szemüveg alól és pont megszólalt – illetve megszólalt volna, ha a csapos nem akkor indul el a sütivel és a kávéval a kezében. A kicsit sem testes pultos ember teljesen eltakarta a kilátást mindkettőjük számára. Ezután Angela már nem mert visszanézni. Pirulva megette a sütit és megitta a kávéját, majd azonnal kiment a kávézóból.

Nem értette a dolgot. Rengetek férfi nézte meg, de ez valahogy más volt. Az a napszemüveges valahogy olyan tisztaszívűnek tűnt. Mint aki valóban meg akar ismerni és nem csak játszadozni akar. – gondolja a lány. Elgondolkodva lépett be a lépcsőházba.
- Jó napot, Miss Hopkins! – zökkenti ki a portás.
- Ó. Jó napot…
A portás széles mosollyal követte Angelát a tekintetével, majd újra elkomorodott.
Nagyon unhatja már magát.
Angela belépett a liftbe és megnyomta a 11-es gombot. Amint belépett a lakásba, az ajtónyitódásra a klíma azonnal bekapcsolt, az éjszakai lámpák felkapcsolódtak, hogy egy apró fényforrás legyen a lakásban. Ledobta a díványra a táskát és a kosztümkabátját, majd elindult zuhanyozni. Maga köré csavarta a törülközőt és kiment az erkélyre. Innen szokott elindulni, pár méter esés meg se kottyan egy vérfarkasnak. Kellemes idő volt, majdnem hat óra. Felnézett a naplementére. Gyönyörű volt. Aztán hirtelen eszébe jutott a napszemüveges férfi. Hátha még ott van a kávézóban! Meg kell néznem közelebbről! A törülközőt ledobta, majd erősen összpontosítva átváltozott. Hatalmas lendületet vett és leugrott, a beton ellenére puhán ért földet. A rohanó embereknek érdekes módon fel sem tűnt, hogy egy fehér bundájú farkaskutya landolt a járdán. Gyors futással a kávézó felé vette az irányt. Tíz percet sem vett igénybe. A bejárat előtti fa mellett állt meg. Itt kell még lenniük!
Végül kinyílt az ajtó és kilépett rajta a két, öltönyös férfi. Angela farokcsóválva felállt.
- De, Uram, indulnunk kéne, még egy csomó megbeszélnivaló lenne a vásárlóval!
- Nem érdekel! – kiabálja a napszemüveges.
- Azt se tudja, hol dolgozik az a lány.
- Dehogynem! Láttam az aktatáskáján, céges volt.
- Na de, Mr. Stark…
- Nem vitatkozom. A lány nálam dolgozik. És meg akarom ismerni!
Angela nem hitt a fülének. Ez a férfi…ez Tony Stark!


2012. június 28., csütörtök

Első fejezet


Angela klimatizált irodájában üldögél a világ legkényelmesebb irodai székében. Kint körülbelül 30 fok van, mégis libabőrös lett, amit a hidegre állított légkondi okoz. Utálom, ha ilyen alacsonyra állítják – morog magában. Még utoljára átfutotta a begépelt szöveget aztán felállt és az órára nézett. Féltizenkettő volt így úgy döntött, hogy ideje ebédelni. Lenyomta az Esc gombot, a képernyőn egy fekete cica jelent meg, amint egy párnán alszik. Miután felállt, gondosan betolta maga után a széket, majd elindult a tölgyfaajtó felé. Épp csak rátette a kezét a kilincsre, amikor az ajtó nyílt is befele – az egyik dolgozó nyitott be. Angela épp idejében húzódott hátra.
- Josh, nem gondolod, hogy kopognod kéne, mielőtt benyitsz? – kérdezi összehúzott szemmel.
A fiú növendék volt a gyárban, épp a próbaidejét töltötte.
- Elnézést, Miss Hopkins, de sürgős papírokkal érkeztem.
- Épp ebédelni készültem, hagyd itt, majd megnézem – mondta Angela és kiment.
Josh nem hagyta, hogy lerázzák, Angela után rohant.
- De kérem! Fontosak!
- Az ebédemnél semmi sem fontosabb – fordult meg Angela. – Emellett, mint te is tudod, jogom van egy tíz-tizenöt perces szünethez, amelyben elfogyasztom a magammal hozott ebédet. És jogom van ez idő alatt nem foglalkozni a munkával.
- De…
- Az asztalomra!
Josh nem vitázott tovább, elfintorodva kullogott vissza az irodába. Angela sóhajtott egyet és a konyhába ment. Feltett főni egy bögre kávét és elővette a csirkehúsos salátáját. Vérfarkas létére érdekesnek tűnhet, hogy salátát eszik, de mint mindenkinek, neki is meg kell tartania a megfelelő alakját.
Amint az utolsó csepp kávé is legurult a torkán, elindult vissza, dolgozni. Sok kedve nem volt hozzá, de muszáj volt. Az új kispisztollyal gondok adódtak a tesztelés során és minél hamarabb szervízelőt kell szerezni, hogy szétszedje és megvizsgálja a szerkezetet. Angela egy pillanatra a tenyerébe temeti az arcát. Minden nap ugyanaz, semmi sem változik. Soha nem lesz másképp és kicsit kezd idegesíteni ez a szürkeség. – gondolta. Megpróbált visszazökkenni a szervízelőnek írt e-mail folytatásába, de nem igazán tudott odafigyelni.
Angela közel másfél óráig próbálkozott a megfogalmazással végül ki tudott hozni magából egy elfogadható kérvényt. Kényelmesen hátradőlt és úgy döntött pihen egy kicsit, amikor eszébe jutott a papír. Amit Josh hozott. A növendék, akire fontos papírokat nem szoktak bízni, csak ha tényleg nagyon sürgős. Angela gyorsan felkapta a lapot és olvasni kezdte:

Tisztelt Stark Industries, kispisztoly részleg csoportvezetője!

Mivel Ön számít az egyik legmegbízhatóbb emberünkben, ezentúl kérnénk Önt arra, hogy készítsen elő egy ünnepséget a Stark Industries igazgatójának fogadása céljából! Tony Stark 2012. május 10-én érkezik vissza a cégéhez és szeretne nagy körben ünnepelni, amennyire csak lehetséges.

Köszönjük előre is fáradozását:

Tony Stark menedzsere

Angela csodálkozva nézett a levélre. Tony Stark? A cég főnöke idejön?
- Úristen – suttogja.
Természetesen Angela reakciója érhető, hiszen még sosem találkozott a főnökkel és most épp az a feladata, hogy fogadási ünnepélyt szervezzen neki. De hát nem is ismeri, nem is tudja, hogy mit szeret! Ezt azonnal meg kell beszélnem Charlieval!
Angela felpattant és amennyire csak tűsarkúi engedték, átrohant Charlie Demetrow irodájába. Charlie a helyettese a cégnek és nagyon sok mindenre ügyelnie kell a főnök jelenléte hiányában.
- Mit kaptál? – néz fel csodálkozva Angelára.
- Charlie, most olvastam fel!
- De én nem tudtam, hogy Tony visszajön. Azt hittem, egy darabig még Japánban tartózkodik. De ezek szerint mégsem… - Charlie elgondolkodva dörzsölte meg borostáját.
- Mi legyen? Elkezdjem a szervezkedést? – kérdezi Angela.
- Természetesen – bólint Charlie. – A lényeg, hogy minden csili-vili legyen, fontos a sok ember jelenléte, hiszen odavannak Tonyért.
- Mi ez a nagy felhajtás? Hiszen csak egy hadifegyvert gyártó cég alapítója – mondja Angela, közben a pulthoz megy és tölt magának egy pohár whiskeyt. – Jéggel kéred?
- Nem – rázza a fejét Charlie. – Szerintem van valami, amit nem tudsz igaz? Hiszen sose találkoztál még Tonyval.
- Sok mindent nem tudok a főnökömről.
- És ha annyit mondok, hogy Vasember?
Angela hangosan felnevetett, a whiskey egy része ki is lötykölődött a kosztümjére. Sebtében felkapott egy szalvétát és igyekezett felitatni.
- Na, ne viccelj Charlie. Még ha azt mondom, hogy egy lekicsinyített atomreaktor van a mellkasába, akkor elhiszem ezt a Vasember dumát. De…
- Jól mondod! – szól közbe Charlie.
Angela elképed.
- Tonynak valóban van egy ilyen szerkezet a mellkasába, alkotott egy vaspáncélt, ami az ő fejével persze nem nehéz. És ezzel menti meg a világot, megtartja a békét.
- Azt akarod mondani, hogy ez nem mese? Sokan beszéltek már róla, de valahogy nem tűnt hihetőnek.
- Pedig jó lesz, ha hozzászoksz. Eléggé fura szerzet és szerintem nehéz lesz megszoknod. Úgyhogy hajrá! Kezd a dolgodat, menj menj menj!
Angelát Charlie sietősen terelgette ki az irodából. Angela mielőtt visszament megtorpant egy pillanatra a folyósón. Megvetően mosolyra görbült a szája. Még hogy Vasember! Ez az egész csak mese!

2012. június 26., kedd

Szereplők

Tony Stark

Születési idő: 1977. április 4.
Lakhely: Miami, Florida
Kor: 35 éves
Hajszín: sötétbarna
Szemszín: barna
Foglalkozás: Stark Industries igazgatója

Személyiség: rettentően egoista, amelyet más embereknek is megmutat. Ám egoizmusa pozitívan jelenik meg. Olyan típusú ember, hogyha valami kell neki, azt mindenképp meg akarja szerezni. Ez a nőkre is vonatkozik. Ezek mellett nagyon jószívű, sokat segít az embereken. Szeret viccelődni még ha rosszindulatból is.


Angela Hopkins


Születési idő: 1984. június 15.
Lakhely: Miami, Florida
Kor: 28 éves
Hajszín: sötétszőke
Szemszín: kék
Foglalkozás: Stark Industries kispisztolyrészleg csoportvezetője, később Tony Stark asszisztense
Személyiség: rendkívűl kedves, őszinte lány. A magányos évek megedzették lelkét, nagyon ritkán érzékenyül el. Magabiztos, igyekszik mindent a legtökéletesebben megoldani. Nem teljes értékű ember - vérfarkas. Emiatt könnyen dühbe gurul. A legtöbb férfiről már első látásból véleményt alkot.



Annie Foster

Születési idő:
1982. április 14.
Lakhely: Miami, Florida
Kor: 30 éves
Hajszín: eredetileg szőke, de befestette vörösre
Szemszín: zöld
Foglalkozás: titkosügynök, Nick Furynek dolgozik, de emellett más ügyeket is teljesít ügyeket. Amikor szabadideje engedi, modellkedik.
Személyiség: zárkózott jellegű, nem egyszerű megtudni, hogy éppen mit érez abban a pillanatban, amikor látjuk. Ő a tipikus kemény csajok közé tartozik, az ölés nem esik nehezére, bár nem szívesen teszi. Szerelme Clint Bartonnal érdekesnek mondható, hiszen érzelmeiket rejtegetik. Emellett említést érdemel, hogy vérfarkas.




Clint Barton


Születési idő: 1975. január 7.
Lakhely: Miami, Florida
Kor: 37 éves
Hajszín: sötétbarna
Szemszín: kék
Foglalkozás:
hivatalosan a Stark Industries cégnél dolgozik lövészetoktatóként. Emellett Nick Fury hatáskörébe is beletartozik, kém.
Személyiség: akárcsak Annie, ő is rettentően zárkózott. Titoktartása 100%-os. Ezért nem is szereti az érzelmeit kimutatni, ha teheti, még a boldogságát sem mutatja ki - fél, hogy túlságosan érzelgősnek találják. Egyedül öccsének, Tonynak, meséli el legféltettebb titkait, köztük érzéseit Annie iránt.















 


Bevezetés


Talán ez a mai nap is ugyanolyan unalmasnak tűnhet, mint a többi. Ugyanúgy hétfő van, ugyanúgy munkanap, reggel hét órai kezdés az irodában. Ám ez a nap valamiben mégis más. És már tudom is, hogy miben. Kivételesen nem szakad az eső, hanem süt a nap teljes erővel ezen a tavaszi reggelen.
            A történet helyszíne Miami, ahol nem csak egyszerű emberek élnek, hanem a bőrükbe bújt farkasok is. A második leggyakoribb különleges lények a vámpírok. Természetesen ezek a lények a mai napokra megritkultak, csak elvétve fordul elő egy-egy. Azonban a vámpírok még mindig veszélyesek…
Angela Hopkins a Stark Industries nevezetű cég egyik dolgozója. Mint minden csoportvezető, ő is a kis sámliról kezdte még régebben; kerek szemüveges, szeplős fiatal felnőttként. Mára már igazi nővé cseperedett, aki főként a hangjával tud rendet teremteni a tárgyalóteremben. Eddigi pályafutása alatt csak futó kalandokban volt része, a férfiakkal mindig is játékszerként tekintette. Véleménye nem oktalan: sokan átverték, így alakult ki ezen előítélete. Ez miatt nem ragadt le soha egy férfinál.
Családját már régóta elveszítette, édesapja két éve halt meg. A többi ember szerint azóta ilyen vaslelkű, de nincs igazuk. Angela lelke már a nővére balesetekor is ezernyi hideg vasdarabra hullt. Eleinte rendőr szeretett volna lenni, minden bizonnyal az akkori vámpírtámadások gyakorisága miatt. Édesapja vérfarkasként az egyik legjobb rendőr volt a városban. Minden bűnügyet sikerült megoldania, a vámpírtámadásos ügyeket pedig szépen eltussolta. Ő volt Angela példaképe. Mindig is követni szerette volna pályafutását. Azonban mikor állást kapott a Stark Industriesnél az egyetem után, lelkesedése elvakította eredeti célja elől. Mivel ez egy hadifegyver gyártó cég volt, részben kielégítette védelmi vágyait: annyi apró védelmi kütyüt vihetett haza amennyit csak lehetett. Persze éjszakai kalandozásaihoz nem szükségesek (éjszakánként farkasbőrben járja az utcákat és ellenőrzi az emberek biztonságát). Mostani családja egy fekete macskából és néhány akváriumi halból áll. Az egyik legmodernebb panorámalakás van a tulajdonában – hála magas fizetésének. Angela azonban nincs teljesen megelégedve az életével. Nagyon magányos. Emiatt összes energiáját a munkába fekteti. Ennek köszönthetően lett csoportvezető 28 évesen, saját irodával rendelkezik, szemben a főnök irodájával (aki eddig soha nem jelent meg, legalábbis Angela még nem találkozott vele).